Iván Sisman bolgár cár
| Iván Sisman | |
 | |
| Bolgár cár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1371. február 17. – 1395. június 3. | |
| Elődje | Iván Sándor |
| Utódja | Iván Szracimir |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Sratsimir dynasty |
| Született | 1351 Veliko Tarnovo |
| Elhunyt | 1395. június 3. Nikápoly |
| Nyughelye | Nikápoly |
| Édesapja | Iván Sándor |
| Édesanyja | Sára-Theodóra |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| Iván Sisman aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iván Sisman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Iván Sisman (1351 – 1395. június 3.) az utolsó bolgár cár 1371-től haláláig.
Élete
[szerkesztés]Iván Sándor cár és egy Theodora nevű zsidó nő fiaként született.[1] Már uralkodása első éveiben birodalma ténylegesen a törököktől függővé vált[1] és a cár kénytelen volt nővérét, Thamart, I. Murád szultánnak feleségül adni.[1] Néhány évig nagy nehezen sikerült fenntartania országa színleges függetlenségét,[1] de a vesztes rigómezei csata (1389) után az új szultán, I. Bazajid megtámadta Bulgáriát,[1] 1393-ban Tarnovo fővárost elfoglalta,[1][2] majd a Duna menti Nikápoly ellen indult ahová a cár bezárkózott.[3] A szultán Nikápoly elfoglalása után Iván Sismant megölette,[3] a bolgár birodalmat pedig felszámolta.[1]
A szerencsétlen cár fia, Sándor, hogy csak életét megmentse, áttért az iszlám vallásra[1] és a szultántól Ázsiában hivatalt kapott.[1] Az eseményekről így tudósít a krónika:
| „ | [Bajazid] Hatalmába kerítette Sisman bolgár cárt is és megölette a 6903. (1395) évben, június havának 3. napján; megszállta a bolgár földet is és beiktatta ott kormányzóit az egész bolgár földre kiterjedően. | ” |
| – egy névtelen bolgár évkönyv[4] | ||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). János Scarpmisman, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ A bolgárok három hónapig, anékül, hogy engedtek volna a török főparancsnok fenyegetéseinek és ígéreteinek, visszaverték az ellenség rohamát. Ekkor azonban óriási éhínség ütött ki a várfalak mögött. Segítség sehonnan sem érkezett. Így a város 1395. július 17-én török kézre került. (Bulgária története, 49. oldal)
- ↑ a b Dimităr Koszev – Hriszto Hrisztov – Dimitâr Angelov: Bulgária történelme (eredeti: КРАТКА ИСТОРИЯ НА БЪЛГАРИЯ, Szófia, 1966), Gondolat, Budapest, 1971, fordította: Bödey József, 49. oldal
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)
Források
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Iván Sándor |
Következő uralkodó: II. Konstantin |
